Kolostor, harang, tea

A kyotóiak Toganoosan néven is nevezik azt, a várostól északra elterülő hegyvidéket, ami a városiak kedvelt kirándulóhelye, ősszel pedig a japán juhar erdők szín kavalkádja miatt valóságos zarándokhellyé válik. Toganoosan nincs különösebben messze , talán félóra busszal, de ahhoz már eléggé kiesik, hogy normál turistából alig jusson ide, a hegyen található három kolostor nyugodtan járható be, látnivalóban pedig nincs hiány.

A háromból csak eggyel foglalkozunk, azzal, amit Konin császár által történt alapítása idején 774-ben Shinganji Togaobo néven ismertek. A templom életében döntő változást Myoe munkálkodása hozta, aki 1206-ban több nagyhatalmú család és a visszavonult császár támogatását nyerte el az akkor már Kegon buddhista templom fenntartásához. A templom császári rendelettel akkor kapta a Kôzan-ji nevet. A későbbiekben a templomnak mindig sikerült nagyhatalmú patrónusokat maga mögött tudnia, így a Fujiwara klánt, de ez egyúttal veszélyt is jelentett az újra és újra fellángoló belviszályokban. Mint minden kyotói templom ez is többször tűz áldozata lett, de a legnagyobb, 1881-es tűzvészt is túlélte a temlom Myoe (1173-1232) által felállított főépülete és a templom mögötti őserdőben felállított Arany csarnok. Myoe egyszerre volt templomalapító, gyakorlatias gondolkodású tettrekész szervező és a középkor egyik legnagyobb japán költője. Saját bevallása szerint úgy gyakorolta a zen meditációt, hogy a templom sziklaperemére ült a szakadék szélére, mondván így jobban tud koncentrálni.

Az úttól egy keskeny gyalogösvény visz fel a hegyre, ahol kőlámpások és sztúpák között haladunk el. Balra kisvártatva egy erdőirtás következik, ahogy felszuszogjuk magunkat nem kis áhítattal állunk meg. Egy gyönyörű teaültetvény előtt állunk, amit óriásfenyők, évszázados kaméliák és pálmafák tagolnak. Kyotótól északra, a hegyek között vagyunk ugyan, de erre a kis meredek hegyoldalra, mintha tükör vetítené a napsugarakat, dús a vegetáció. Myoe a kolostor felvirágoztatásakor mesterétől Eisaitól kapott tanácsokat és Eisai második kínai utazása alkalmából teamagvakat is. A teát Japánban először Kyusun és itt, a Kozan-ji kertjében vetették el, praktikusan Japán első teaültetvénye előtt állunk. Mielőtt bárki is túlságosan elérzékenyülne jobb tisztázni, hogy sem klasszikus értelemben vett teatermesztés, sem teatermelés nem folyik ezen az ültetvényen, ez csak egy emlékmű, de annak jó nagy és tökéletesen visszaadja a hely hangulatát.

Az ültetvény melletti úttól jobbra fenn a lombok között a kolostor tűzvészeket átélt főépülete, a meditációs terem, még fölötte egy teaház. A kolostor épülete nagyon is ódon, nem hasonlít az eddig látott, jó karban tartott kiállítótermekhez. Csak mi vagyunk, egy vezető, nyugodtan járjuk körbe a kevés termet, szúette gerendák, nagyon is eredeti faldíszítések. A tárlókban egy újabb kincs, néhány tekercs, rajta furcsa rajzokkal; néhány béka fetreng a röhögéstől, egy elbukó nyulat látva, föveges békák, aztán egy szarvast és egy vaddisznót vezet pórázon néhány nyúl. Ezek a világhírű karikatúrák 800 évesek, összefoglaló nevük Chojugiga (képes tekercsek álatokról), egy Toba Sojo nevű szerzetes munkái, aki így allegorikus formában ábrázolta az udvar és a különböző egyházak korrupt, ármánykodásokkal teli életét. Megintcsak egy példa arra, hogy a világ egy nagy falu és az emberi természet alapvetően nem változik. A karikatúrák megtalálhatóak azóta megannyi másolat, csésze, teáskanna díszítéseként, ha ilyennel találkoznak, akkor ezek a Kozan ji békái.

A Kozan Ji templomban megkapjuk a jól ismert kolostor matchát, de ez most jó, nem úgy, mint a többi kilencvenkilenc. Közben akadozó, de érthető magyarázatot kapunk arról, hogy a szegényes külsejű templom mondhatja magának Japán egyik legnagyobb, több, mint 1600 darabból álló műtárgy gyűjteményét, jónéhány fontos nemzeti örökséggel és nemzeti kinccsel, ezeket a templom fölött épített groteszk betonerőd kincstárban őrzik, legalább annyira az időjárás viszontagságai, mint a tolvajok elől.

Kérdezzük, hogy megnézhetjük e a teaházat, szó sem lehet róla, egész évben csak májusban lesz megközelíthető a látogatóknak egy külön rendezvénysorozat keretében, akkor sem lehet majd bemenni, mert nagyon vigyáznak rá. Ez az egyik első olyan teaház, amiben a szépség rusztikus, wabi elemekkel keveredik. Miután elmagyarázzuk, hogy minket elsősorban a teaemlékek érdekelnek, mert csak ezzel foglalkozunk, a kolostor egyébként barátságos őre körbenéz, látva, hogy nem érkezik más csoport, int, hogy kövessük.

A teaház kerítésén belül egy harangláb, benne termetes harang, tele írásjegyekkel. Mivel a Kozan ji az első teaültetvény és a tea oly meghatározó szerepet játszott a kolsotor életében, az Uji teatermelők a szedés előtt ide zarándokolnak el jó termésért imádkozva és felajánlásaikkal gazdagítják a kolostort. A harang is ezek egyike, lehet vagy 200 éves, tulajdonképpen egy teaharang. Itt van rajta minden felajánló rovása, kezd keresgélni a vezetőnk, Daishoso (az Urasenke előző nagymestere, aki a japán teát nemzetközivé tette) is itt kell legyen valahol; fut a keze a feliratokon: Sumimoto Bank… ah itt van és büszkén mutatja a nagymester nevét őrző bevésést.

A teaház gyönyörű, kívülről szerény, zsupfedeles kunyhó, belül színes, zöld alapokon, izgalmas, egymásba látszó terekkel.

A teaház fölött beballagunk az őserdőbe, hatalmas, 40-50 méter magas ősfenyők között megtaláljuk a szintén eredeti Arany pavilont, belesünk a deszkák között, a kopott, elhagyott, kis erdei házikó belül fényesen díszített, aranyozott oltárral.

Leülünk, magunkba szívjuk az őserdő illatát és erejét és azt kívánjuk legyen igaz ez az egész.




Myoe neve néhány itt irt verse révén lett hallhatatlanná….. (az ekezeteket most mellozni kenyszerulok:

A Hold, az en kiserom

Ahogy setaltam, a Hold elobujt a felhok mogul.

Az oszi levelek tundoklo brokatja felfenylett es o utitarsamul szegodott

Mig a volgybol a farkasok uvoltese borzongott fel hozzam.

A Hold kesobb ujra elbujt, en felmentem a kolostorhoz,

de igy is latta lepteimet.

Beleptem a Myôshin An Dôjoba es a Hold ez az orok tekergo a csucsok moge rejtozott.

Es kacagva orizte kozos titkunkat.